A ritmusszabályozó készülékek (pacemakerek) az 1950-es évek óta állnak az orvosok és betegek rendelkezésére. Pacemaker generátorból és elektródá(k)ból álló rendszerekről beszélünk, melyeket a szív belsejébe ültetünk, ezzel segítve, összehangolva, javítva a szív munkáját, funkcióját. A ritmusszabályzó megjelenését megelőzően emberek milliói haltak meg a szívműködést direkt, vagy indirekt veszélyeztető szívritmuszavarokban, melyeket ezen modern eszközök nem csakhogy kezelni képesek, de gyakorlatilag teljes és megkötésektől mentes életet biztosítanak olyan pácienseknek is, akik korábban menthetetlenek voltak.

A technika fejlődése révén igen komplex módon programozhatóvá váltak, működésük, időzítésük, terápiás algoritmusuk mind mind a kezelőorvos által egyénileg meghatározható, beállítható. Terápiás funkicójuk mellett, mint "egyéb ritmuszavarok" kutatói is működnek, folyamatosan figyelik a páciens saját szívműködését, és minden gyanús eltérést rögzítenek.